Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./
2005. május 30.
Május 28-án a Mátyás-házban folytatódott a Német Kulturális Központ és az Osztrák Könyvtár, valamint a nagyszebeni német főkonzulátus által szervezett Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában című tanácskozás. Dr. Virgil Tarau (BBTE Történelem Kar) előadása hangzott el a két világháború közötti Kolozsvárról. Nézeteltérések a helybeli és a Kárpátokon túli románok között is jelentkeztek. Radikális román fiatalok nyomán Erdélyben azelőtt ismeretlen fogalmak keltek életre: zsidóellenesség, kisebbségellenesség stb. Ottmar Trasca (Történeti Intézet) A román–magyar kapcsolatok és a kisebbségek helyzete Észak-Erdélyben 1940 szeptemberétől 1944 augusztusáig címen tartott előadást. A bécsi döntés nyomán itt maradt román és a délen maradt magyar lakosságot, főként a román hatóságok túlkapásai miatt, a kölcsönösség elvére hivatkozva, mindkét oldalon igyekeztek elüldözni, létét lehetetlenné tenni szülőföldjén. dr. Liviu Tarau (BBTE Európai Tanulmányok Kara) a Funar-korszak törvénytelenségeiről beszélt, amelyek a 2004-es helyhatósági választások nyomán szakadtak meg. Funar jelenleg parlamenti honatya, ott sem tagadja meg önmagát, és népszerűsége tovább süllyed. Csapó Emőke (BBTE Történelem Kar) a Házsongárd temető XIX. századi alakulásáról beszélt. Dr. Radu Mlesnita üzletember a mai Kolozsvár virtuális arcát tárta fel, bemutatva a város idén beindított háromnyelvű honlapját (www.ClujNapoca.ro; www.Kolozsvar.ro; www.Klausenburg.ro). Dr. László Ferenc (Gheorghe Dima Zeneakadémia) a város zenei múltját és jelenét mutatta be. Dr. Balogh András, a német irodalom kelet-európai szakértője, a kolozsvári magyar, német és román írói munkásságot vázolta. /Ördög I. Béla: Sajátos és közös kolozsvári kulturális értékek feltárása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2009. július 13.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) múltjának átvilágítása elvi kérdés – jelentette ki Tőkés László leköszönő püspök nagyváradi sajtótájékoztatóján. Tőkés cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint a Szekuritáté besúgóinak leleplezése mindössze arra irányulna, hogy a püspöki székre pályázók névsorát befolyásolja. Tőkés László a sajtó rendelkezésére bocsátott egy levelet, amelyet a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) alelnökének, Virgiliu Leon Taraunak címzett egy vagy több ismeretlen személy. A levél írója megkérdőjelezi a bizottság tevékenységének törvényességét, amiért az átvilágítási folyamatban állítólag nem értesítette írásban az ellenőrzötteket. Virgiliu Leon Tarau válaszában pontról pontra megcáfolta a levél írójának feltételezéseit. Elmagyarázta, hogy a CNSAS a vizsgálatokban érintett minden személyt írásban tájékoztatott. /Nagy Orsolya: Bepanaszolták Tőkés Lászlót a CNSAS-nál. = Krónika (Kolozsvár), júl. 13./
